A spirálrugók teljesítményhatárai nagymértékben függenek az anyagtudomány és a gyártási folyamatok fejlődésétől. A tervezés egyensúlyt igényel a térbeli korlátok, a szükséges nyomaték, a munkamenetek száma és az élettartam között. A szalag vastagsága és szélessége határozza meg a nyomatékkapacitást, míg a hossza befolyásolja a fordulatok számát és a teljes energiatárolást. A nemlineáris követelmények (például a változó nyomatékú kimenet) elérhetők nem-egyenlő távolságra lévő spirálok vagy változó keresztmetszetű-szalagok tervezésével, de ez jelentősen megnöveli a tervezés és a gyártás bonyolultságát.
Az anyagválaszték a hagyományos nagy-széntartalmú rugóacéltól a csapadék-edzésű rozsdamentes acélig, a titánötvözetekig és még a nagy-teljesítményű kompozit anyagokig is bővült. Ezeknek az anyagoknak nemcsak nagyobb szilárdsági-/-tömeg arányra van szükségük, hanem figyelembe kell venniük a környezeti ellenállást is, például a korrózióállóságot és a magas-hőmérsékletű kúszásállóságot. A precíziós hengerlési technológia biztosítja a szalagvastagság tűrését mikrométeres szinten, míg a számítógép-vezérlésű tekercselési és alakítási folyamatok biztosítják a geometriai pontosságot és minimalizálják a maradék feszültséget.
